Távmunka vagy home office?

A távmunka és home office fogalma a munkajogban

Mit jelent mindez a munkajog szempontjából? Mi a home office és mi a távmunka? Mi a különbség? Esetleg a kettő ugyanaz?

Mivel friss tendenciákról van szó, nincsenek még kialakult, biztosnak tekinthető válaszok. Annyi bizonyos, hogy a távmunka végzés a munkajogban régóta ismert és alkalmazott fogalom.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) szerint:

„Távmunka végzés a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják.”

A távmunka tehát azt jelenti, hogy a munkavállaló az informatikai eszközökkel végzett munkáját rendszeresen a munkáltató irodáján kívül, eltérő helyen végzi. Ez a hely tipikusan a munkavállaló otthona, de lehet bármilyen más, erre alkalmas hely is (pl. közösségi iroda), amiben a felek megállapodnak.

A távmunka végzés szabályait az Mt. az egyes speciális típusú munkaviszonyokról szóló külön fejezetben taglalja. Az Mt. mellett a munkavédelmi- és adójogszabályok is külön rendelkezéseket tartalmaznak a távmunkával kapcsolatban.

Beszélhetünk teljes távmunka végzésről (amikor a munkaidő egészében így történik a munkavégzés, és a munkavállaló a munkáltató irodáit csak eseti jelleggel látogatja), valamint részleges távmunka végzésről, amikor a munkavállaló a munkaidő egy részében (tipikusan meghatározott napokon) otthonról, míg a munkaidő fennmaradó részében a munkáltató irodájában dolgozik.

A koronavírus-járvány veszélyhelyzet alatt a távmunka végzés szabályait a 487/2020. (XI. 11.) Korm. rendelet szerinti eltérésekkel kell alkalmazni. E szabályok várhatóan 2021. szeptember 15-ig maradnak hatályban.

A távmunka és a home office kapcsolata

A távmunkavégzéssel szemben a „home office” nem jogi fogalom, hanem annak a jelenségnek a hétköznapi megnevezése, hogy a munkavállaló a számítógépen végzett feladatait, akár a munkaidő egészében, akár annak egy részében, tartósan vagy átmenetileg, otthonról végzi el.

Ez alól kivétel a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. tv., ami az otthoni munkavégzés fogalmát a távmunka végzéstől eltérően, egy külön kategóriaként definiálja. Ez a jogszabály azonban kizárólag kormánytisztviselőkre vonatkozik. Nem kizárt természetesen, hogy a jövőben ennek mintájára az otthoni munkavégzés fogalma az Mt.-ben is meg fog jelenni, de egyelőre még nem ez a helyzet.

A távmunkavégzésnek minősül a home office?

A távmunkavégzés fent hivatkozott törvényi definíciója – úgy gondoljuk – pontosan lefedi a home office-nak nevezett jelenséget, feltéve, ha az rendszeres.

Magyarul, ha a munkavállaló tartósan és rendszeresen otthonról végzi a tipikusan irodai, adminisztratív vagy informatikai jellegű feladatait számítógépen, azaz „home office-ban van”, akkor az valójában távmunkavégzést takar, függetlenül attól, hogy a felek ezt nem hívják távmunkavégzésnek.

Ezért a home office rendszeres alkalmazása esetén a munkáltató akkor jár el körültekintően, ha a távmunkavégzés munkajogi, munkavédelmi és egyéb szabályait figyelembe veszi, azokat betartja.

Ha azonban a home office csak ideiglenes, eseti jellegű, akkor nem távmunkavégzésről beszélünk.

Tipikus élethelyzet, amikor a munkavállaló otthon kell maradjon, hogy felügyeljen a gyermekére (oktatási szünet, rövid, enyhe betegség), de nem tud vagy nem akar emiatt szabadságot vagy fizetés nélküli szabadságot kivenni, és a munkáját ebben a rövid időszakban otthonról is jól el tudja látni. A munkavállaló kérésére a munkáltató engedélyezi ezt az átmeneti jellegű home office-t.

Az ilyen esetekre – megítélésünk szerint – még alkalmazhatók az Mt.-nek a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra vonatkozó szabályai, amelyek szerint a munkáltató naptári évenként összesen legfeljebb 44 munkanap vagy 352 óra időtartamra a munkaszerződés szerinti munkahelyétől eltérő helyen is foglalkoztathatja a munkavállalót, azzal, hogy bizonyos, védett körbe tartozó munkavállalók esetében erre csak a munkavállaló hozzájárulásával kerülhet sor.

Ilyen eseti jelleggel, rövid időszakra előforduló home office valószínűleg nem minősül távmunkavégzésnek.

A munkáltató feladatai a távmunkavégzés esetén

Az Mt. szerint a munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben meg kell határozni, azzal, hogy ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkáját szokás szerint végzi a munkavállaló.

A munkaviszonynak tehát elmaradhatatlan, kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helyében való megállapodás, még akkor is, ha a munkaszerződésben nincs kifejezetten megjelölve az adott hely. A munkavégzés helye minden esetben a munkáltató és munkavállaló közötti szerződéses megállapodás egyik eleme, amit ezért egyik fél sem jogosult egyoldalúan megváltoztatni.

Az Mt. szerint a távmunkavégzésről a feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk, és meg kell jelölniük azt a helyet, ahol a munkavállaló a munkáját végzi. Munkavédelmi okokból nem elég az adott lakás vagy ingatlan címét megjelölni, hanem a munkavégzésre szolgáló konkrét helyiséget is meg kell határozni.

A fentiek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a távmunkavégzést a munkáltató nem rendelheti el egyoldalúan, hiszen az a munkavégzés helyének a módosítását jelentené. Ehhez a felek megállapodása szükséges: új munkaviszony esetén a munkaszerződésben, meglévő munkaszerződés esetén pedig munkaszerződés-módosításban.

A távmunkavégzés nem túl bonyolult részletszabályait az Mt. 196–197. §-ai tartalmazzák. A munkaszerződést elsősorban ezek figyelembevételével kell megkötni vagy módosítani.

A munkaszerződés módosítása tehát az első és alapvető lépés.

Gyakorlati és kockázati oldalról megközelítve azonban nem ez jelenti az igazi kihívást a munkáltató számára a távmunkavégzéssel kapcsolatban, hanem a munkavédelmi-egészségügyi, információ-technológiai és biztonsági (ezen belül adatvédelmi) feladatok teljesítése.

A távmunkavégzés valójában elsősorban munkavédelmi és IT-biztonsági kérdés.

Ezeket – a terveink szerint – egy következő cikkben fogjuk körüljárni.

Készítette: dr. Nyuli György

Cikk készítésének időpontja: 2021. július 26.

[1] Mt. 196. § (1) bekezdése
[2] Mt. 53. §
[3] Mt. 45. § (3) bek.
[4] Mt. 196. § (2) bek.